Tegnap kimaradt a bloggerkedés, igazából tudtam aludni ez miatt, nem bántott annyira. Végülis 29 év is eltelt nélküle.
Annál inkább kezdem megfosztva érezni magam a nőiességemtől, ugyanis a sminkes, kincseket tartalmazó ládikám, elég régóta porosodik. A ruhákat nem tudom minek vasalom, mert mire kiveszem majd egyszer a szekrényből, nem is lesz szezonja. A szempillám nem szempillára, hanem szúnyoglábakra emlékeztet, a körmeimről pedig, inkább ne beszéljünk. A szőke hajam, ami valójában roppant kényes téma, ugyanis elég vörösesen vagyok pigmentált, inkább már hasonlít egy tanyára, ahol sárga kiscsibék vandálkodnak. A szemöldököm úgy néz ki, mint egy őserdő, de a jobbik fajta. Tudom, nem szabadna ezzel viccelődni, de az Amazonashoz tudnám hasonlítani, az leglalább most nem annyira sűrű bundzsuj.
Az is bosszant, hogy hiába tervezek, nem jön össze semmi. Már annak is örültem volna, ha lábat lógatva, a teraszon iszom meg napfény áradatban a reggeli kávémat. Talán, a legkedvesebb ébresztőóra hangja sem fájna annyira átlagban 5.30 és 6.00 között.
Viszont, ebben a csodás tavaszi hóesésben, valahogy ez sem jött össze, ahogyan az sem, miképp elképzeltem a nagy családdal, kertiparti fényében Ábris első szülinapját.
Nem tudom miért, mostanában nem vagyok túl sikeres a tervekkel kapcsolatban. Tervezgetem, hogy megnyerem a lottót is, persze nem ártana esetleg egy "B" terv, de egy "C" sem lenne hátrány, mert ez a cél sem jött még össze... Lehet a hóval van a baj.
Terveim közt szerepel nem utolsó sorban, hogy csinálok egy tisztító kúrát, a mályvatea és kapszula roppant kellemetlen pillanatokat tud okozni, ha nem vagy otthon. Ami, jelen esetben engem nem igazán fenyeget. Na ez, biztos sikerül. Jó kis terv...Bár közel sem annyira lelket símogató a WC kagylót szeplősre festeni napjában többször, mint ordítva felugrani majd elájulni, hogy csilliárdos lettem, mindössze 5 darab számjegyből vagy az is elég lenne, ha a Shopify applikáció csippanna, hogy le kell gyártani 1700 db ruhát, de mán' jelleggel. Valahogy most erre azt hiszem, hogy várhatok.
Inkább, eltöltöm hasznosan egy részét az időmnek és magamra is fordítom. Úgy döntöttem, kihívom magamat egy diétára, amivel brutál módon meg is tisztulok és megvilágosodik az elmém is. Az elmémet azért kell megtisztítani, mert annyi baromságot és mémet látok a neten, hogy attól tartok nem azért fog csődöt jelenteni a VAVAVIN a karantén végére, mert gazdasági válság, hanem, mert agyatlan tulajdonosa lesz. Illetve, meggyőződésem, hogy a jelenlegi helyzetben, biztosan nem hátrány egy tisztítás.
Na, azért annyira agyhalott nem vagyok. Van egy ötletem, amit szerintem roppant szellemes. Az a baj ezekkel az ötletekkel, hogy szerencsétlen kitaláló nagyon elégedett és büszke magára, majd egy pillanat alatt letörik a szarvát, hogy nagyobb marha ne lehessen.
Legalább annyira büszke vagyok, mint amikor nem tudtam, hogy terhes vagyok. Fertőtlenítés gyanánt ittam minden este egy kis páleszt, hogy nehogy beteg legyek mégjobban, mert valami nem volt jó és elégedve konstatáltam, hogy az állapotom nem rosszabodik, így ez egy elég hatásos módszer. Majd a nődokim, egy pillanat alatt tönkre tette az orvosi karrierem.
Bármennyire is próbálok több területen helyt állni, rá kell jönnöm, hogy az orvosi diploma ide vagy oda, nem igazán sikerül és több lovat felesleges egy hátsóval megülni még akkor is, ha az jó nagy.
Sok ember kapadozik jelenleg, hogy mi lesz és hogyan tovább...
Viszont abba, nem gondolnak bele, hogy most lehet van egy kis idő arra is, amire eddig nem volt, ami magasabb szintre fejlesztheti a vállalkozását, amivel jobb lehet a későbbiekben másoknál. Nem pedig másba belekezdeni, ami aktualitást élvez.
Szép lenne, ha ruha helyett elkezdenék vakcinát gyartani...Na, akkor nem korona lenne a vírus neve, hanem lenne egy testvére, a ZSAZSAVIN.
Így türelemmel, kitartással, újításokkal, pörgős szoknyában menekülök előre és én is próbálom a legjobbat kihozni, akkor is ha jelenleg kaotikus körülmény és akadályok, nehézségek állnak sorba.
Sorba állhatnak, a WC ajtó előtt. A sok kapszula mellett, inkább lever a víz, de átadom a helyet, hogy bejussanak és húzzák le magukat, mert azért hosszú távon nem áll szándékomban őket vendégül látni...
Ugyanis tényleg komoly terveim lennének erre az évre, ami bizony, sikerülni is fog, mint eddig bármi más!
De csak a kávé után...