Minden jó, ahogy van...

Nem kell mondanom, hogy mennyire foglalkoztat az én kis vállalkozásom és annak jövője. De minél többet gondolkozom, annál nagyobb marhaságok jutnak eszembe. 

De, megnyugtat, hogy akkora marha még nem vagyok, hogy három rétegű szájmaszkot gyártassak, ami valójában nem tudom mit érne, mert jelenleg az FFP3 lenne a leghasznosabb. Pedig biztos fancy lenne, fel is gyöngyözném. Na, jól járna a család, meg én is. Lehet a vasalást kéne választani... A sok agyalás nem segít, így igyekszem azokat a felesleges perceket is inkább a családdal tölteni. 

Jelenleg, a legnagyobb esti közös programom a szeretett urammal, a mosogatógépbe ki és bepakolás, amiért mérhetetlen hálás is vagyok. Ugyanis, ha még mosogatnom is kéne, a járvány végére, biztosan könyékig rohadna le a kezem, mert már a fertőtlenítő miatt, nem látszik a sebtől és ekcémától.

Természetesen minden este megbeszéljük, hogy egy filmet megnézünk. Csak mi azok közé a párok közé tartozunk, akik annyi idő alatt sem tudják kiválasztani, hogy mit nézzenek meg, ameddig egy film tart. Mire megtaláljuk - az egyikünk duzzogása után -, hatalmas hévvel csukom be a szemem a főcímet sem megvárva, mert hulla vagyok. Így kb. oly mindegy, hogy mit néz meg Andris egyedül. Persze ilyenkor  szétveti az ideg - ami előtt értetlenül állok, vagyis fekszem -, mert állítólag nekem soha semmilyen film nem jó, amit ő szeretne nézni. Ezért tart másfél órán át átlagban a keresés. Még ilyenkor sem értem azt a degradáló mondatot, hogy a nők bonyolultak. Örüljön, hogy kereshet filmet, amin elalszom. 

 

Amikor még nem tudtuk, hogy terhes vagyok, ez fokozottabban fordult elő. A hormonok viszont már dolgoztak és még hisztibe is képes voltam csapni. Képtelenség, hogy ennyire sem képes a kedvemben járni. Persze, utána én egy jót aludtam, ő egy jót puffogott. 

Csodával határos módon, ez nem sokszor aranyozza be a napunk végét.

Vagyis, soha. 

Kritikus része életünk minden napjának az is, ha valamelyikünk éhes. 

Mivel most minden pékáru a fagyóban és hihetetlen, de bekéne tenni a sütőbe, ami nem sok idő, de ebben az időszakban, már nem kéne vacsorázni, valószínű éhesen fogunk filmet keresni. 

Ha holnap nem jön új bejegyzés, akkor ez gyilkos kombó volt. 

Mind ettől függetlenül, minden nap hálát adunk az égnek, hogy itt vagyunk egymásnak és minden reggel, mosolyogva öleljük meg a másikat. 

Legyen bármilyen nehéz időszak mögöttünk vagy előttünk. 

 


Share this post


Leave a comment