VVV Blog

Mily meglepő, de sokszor meghökkentő mondatok hagyták el a számat, amire csak akkor jöttem rá, amikor azokat másoktól is hallottam.

Tudjátok, csak akkor tudatosul bennünk, ha halljuk...

Szóval, az a bizonyos mondat: "Nem veszem meg, mert úgy sem megyek sehova."

STOP!

Akkor a közért, a munkahely, a családdal egy séta, az nincs a térképen? Azért annyira nem vagyunk menők, hogy lesétáljunk egy térképről, az még sajnos nem megy, pedig tudom, sokszor szaladnánk el jó messzire, legfőképp egy Anyós elől. Tudom... De erre még gyúrni kell.

Miért csak akkor vehetünk meg magunknak valamit, ha másik húsz, negyven, száz, ezer ember közé...

Nagyon régen írtam, viszont ma elgondolkodtató olvasmány került a szemem elé. Ígérem rövid is lesz. Nagyon sokat nincs időm ezzel foglalkozni és amúgyis ömlik a nyál a számból, olyan fáradt vagyok munka, háztartás, gyereknevelés mellett. Ja és asszony is vagyok.

 Több insta és amúgy is celeb kiposztolt a mai generációról egy litániát.

 Csak arról szól, hogyan nem akarnak a mai fiatalok dolgozni és mennyire nincs nekik értékrendjük, mennyire más Világban élnek.

Le vagyok döbbenve és csak pillogok magam köré...

Ha nem vagyok indiszkrét...

 A celebek értenek ezzel egyet? Mivel? Amit ők mutatnak?...

Ahh, eszméletlen rég ültem ide, hogy írjak valami agymenést. 

Annyi dolog történt ebben az elmúlt időszakban, azt sem tudom hol kezdjem.

Végig itthon voltunk. Nem mentünk sehova. Nagyon változatosak voltak a napjaink, főzés, takarítás, mosás, játék, altatás, hullajelmez minden nap. Na, szóval nem igazán jutott időm ilyen fancy bloggerkedésekre. Ugyanis, napok óta nap végén csak meredek magam elé és néha arra eszmélek, hogy folyik a nyálam az államon. Azt meg annyit törölgettem, hogy a klaviatúra beázott volna...

Úgyhogy, ne is haragudjatok, nekem ilyesmire nem volt időm. De majd most. Most más lesz minden. Jönnek az új dolgok, új inger, itt a...

A napjaink kemények, nagyon kemények...

Már írtam, hogy az ébresztőóránk 5.30 és 6.00 között szokott felkurjantani, hogy további szándékai között, az alvás nem szerepel.

Ma különösen fura és léleksímogató volt, hogy amikor meghallottuk a hangját, az óra 7 óra 15 percet mutatott. Tény és való, nagyon fáradtak voltunk, de konstatáltuk, hogy annyira ne legyünk már azok, hiszen egy órával többet is aludtunk az átlagnál, később kelt egy órával.

Na majd ma. 

Ma majd kihúzzuk a fürdést. Ma minden megváltozik. Holnap reggel már az óra is mást mutat. Később fekszik, később kel. Szuper.

Délutáni porszívózás, ugyanis azt szereti nézni, felmosással egybe...

Áprilisban négy éve leszünk házasok...

Szegedtől 8709,1 kilométerre fekszik Miami, Kiszombor pedig, 22,7.

Csak mondom, Kiszombor egy falu. Nem egy nagy szám, mondhatni, a kis öregasszony a kendővel a fején, kukucskálva, nem igazán értette mit keresünk ott.

Amikor 6 év után, 2016. február 9.-én, Andrásunk felhúzta a bal praclimra a gyémántost Islamorda, pálmafás, homokos partján, ahol amúgy egy utolsó szarházi voltam. Semmi sem volt jó, nyígtem egész nap. Majd persze a nagy dolog után, izgatottan beszéltük meg, hogy vissza megyünk és ott lesz megtartva az álomesküvőnk. Türelmetlen vagyok amúgyis, na nehogymár várjak következő évig.

Vissza is mentünk abban az évben,...