VVV Blog

Nincs baj...

Nincs baj...

Ahh, eszméletlen rég ültem ide, hogy írjak valami agymenést. 

Annyi dolog történt ebben az elmúlt időszakban, azt sem tudom hol kezdjem.

Végig itthon voltunk. Nem mentünk sehova. Nagyon változatosak voltak a napjaink, főzés, takarítás, mosás, játék, altatás, hullajelmez minden nap. Na, szóval nem igazán jutott időm ilyen fancy bloggerkedésekre. Ugyanis, napok óta nap végén csak meredek magam elé és néha arra eszmélek, hogy folyik a nyálam az államon. Azt meg annyit törölgettem, hogy a klaviatúra beázott volna...

Úgyhogy, ne is haragudjatok, nekem ilyesmire nem volt időm. De majd most. Most más lesz minden. Jönnek az új dolgok, új inger, itt a...


Ilyen nincs...

Ilyen nincs...

A napjaink kemények, nagyon kemények...

Már írtam, hogy az ébresztőóránk 5.30 és 6.00 között szokott felkurjantani, hogy további szándékai között, az alvás nem szerepel.

Ma különösen fura és léleksímogató volt, hogy amikor meghallottuk a hangját, az óra 7 óra 15 percet mutatott. Tény és való, nagyon fáradtak voltunk, de konstatáltuk, hogy annyira ne legyünk már azok, hiszen egy órával többet is aludtunk az átlagnál, később kelt egy órával.

Na majd ma. 

Ma majd kihúzzuk a fürdést. Ma minden megváltozik. Holnap reggel már az óra is mást mutat. Később fekszik, később kel. Szuper.

Délutáni porszívózás, ugyanis azt szereti nézni, felmosással egybe...


Most, vagy soha...

Most, vagy soha...

Áprilisban négy éve leszünk házasok...

Szegedtől 8709,1 kilométerre fekszik Miami, Kiszombor pedig, 22,7.

Csak mondom, Kiszombor egy falu. Nem egy nagy szám, mondhatni, a kis öregasszony a kendővel a fején, kukucskálva, nem igazán értette mit keresünk ott.

Amikor 6 év után, 2016. február 9.-én, Andrásunk felhúzta a bal praclimra a gyémántost Islamorda, pálmafás, homokos partján, ahol amúgy egy utolsó szarházi voltam. Semmi sem volt jó, nyígtem egész nap. Majd persze a nagy dolog után, izgatottan beszéltük meg, hogy vissza megyünk és ott lesz megtartva az álomesküvőnk. Türelmetlen vagyok amúgyis, na nehogymár várjak következő évig.

Vissza is mentünk abban az évben,...


Ne parázz, kerázz...

Ne parázz, kerázz...

Nagyon mozgalmasak a napjaink...

Fél 6-kor kelünk, eszünk, játszunk, alszunk, rohanunk, lerohad a kezem mellett a szám is, mivel egész nap csak annyit mondok: "Nem szabad!"

Na annyit mondogattam, hogy rájöttem, hogy nekünk nőknek sem szabad megengednünk magunknak azt, hogy elhagyjuk magunkat. Ha nem is minden nap, igenis fontos a párunknak virítani egy kis cicomát. Ha tetszik, ha nem... 

Nagyon gyorsan hozzá tudnak szokni a jóhoz és nagyon gyorsan szóvá is teszik, ha valami nem tetszik. Na nehogymár valamelyik megszólaljon, így is kemény, hogy otthon vannak... Brutál. Jelen esetben, az is előfordulhat, hogy az urad megkérdezi, mikor mostál hajat utoljára?...


Szúnyoglábak ide vagy oda, jó lesz minden...

Szúnyoglábak ide vagy oda, jó lesz minden...

Tegnap kimaradt a bloggerkedés, igazából tudtam aludni ez miatt, nem bántott annyira. Végülis 29 év is eltelt nélküle.

Annál inkább kezdem megfosztva érezni magam a nőiességemtől, ugyanis a sminkes, kincseket tartalmazó ládikám, elég régóta porosodik. A ruhákat nem tudom minek vasalom, mert mire kiveszem majd egyszer a szekrényből, nem is lesz szezonja. A szempillám nem szempillára, hanem szúnyoglábakra emlékeztet, a körmeimről pedig, inkább ne beszéljünk. A szőke hajam, ami valójában roppant kényes téma, ugyanis elég vörösesen vagyok pigmentált, inkább már hasonlít egy tanyára, ahol sárga kiscsibék vandálkodnak. A szemöldököm úgy néz ki, mint egy őserdő, de a jobbik fajta. Tudom,...