Nincs baj...

Ahh, eszméletlen rég ültem ide, hogy írjak valami agymenést. 

Annyi dolog történt ebben az elmúlt időszakban, azt sem tudom hol kezdjem.

Végig itthon voltunk. Nem mentünk sehova. Nagyon változatosak voltak a napjaink, főzés, takarítás, mosás, játék, altatás, hullajelmez minden nap. Na, szóval nem igazán jutott időm ilyen fancy bloggerkedésekre. Ugyanis, napok óta nap végén csak meredek magam elé és néha arra eszmélek, hogy folyik a nyálam az államon. Azt meg annyit törölgettem, hogy a klaviatúra beázott volna...

Úgyhogy, ne is haragudjatok, nekem ilyesmire nem volt időm. De majd most. Most más lesz minden. Jönnek az új dolgok, új inger, itt a tavasz, gyönyörű idő van. Ablakon át is oly csodás. Majd a sétát is beiktatjuk, szerintem az ablakpárkány pont jó lesz erre. A felette lévő eresz meg tökéletes arra, hogy felkössem magam.

Minden szuper, úgy érzem. Jönnek a folyamatos ötletek, amik várnak a megvalósításra. De előtte festegetem a hajam, mert mire eljutok a tettek mezejére, nem napszívott szőke leszek, hanem ősz. 

Na meg mire oda jutok, hogy csináljam, beköszönt majd az ősz. Az esős, pocsolyás, álom időszak, amit mindenki vár a nagy hideg és mínuszok után. Imádni fogom. Mindenben meg kell látni a szépet és a jót. 

Hatalmas rutinom lesz a minden napos sikálásban, fertőtlenítésben,cipő és ruha mosásban, takarításban. Ősszel pont így, minden nap ezt meg kell csinálni. Úgyhogy tényleg hatalmas dolog elé nézünk, hiszen ki tudja elmondani, hogy valaki egy projektre legalább ennyit készüljön, mint ez? Hónapokon át, napjában többször is és még diploma sem kell hozzá... Zseniális.

Ahogyan az is, ahogyan próbáljuk feldobni a napokat, nem tudsz már magaddal mit kezdeni. Persze, tényleg nagyon jó, hogy a családoddal együtt lehetsz. Ha egy háztartásban éltek. Nagyanyáinkat, anyáinkat, fivéreinket és leány testvér anyáinkat, egy ideje nem láttuk. Ez tényleg, annyira jó... Csodás egy időszak. Csomó idő van rájuk.

Persze, valaki megtanult sütni rakott krumplit, amit akkora dobra vert, hogy én a szaros pelenka, napi 3 fogásos kaja és fizikai megterhelések és az én Herkulesem mellett el is bújhatok...Na, de ez midnegy is. Sokan meg azt sem tanulták meg, hogy mit jelent  a szósöl disztensz.

A lényeg, hogy mind e mellett, senkinek nincs olyan kilátása, mint nekem. Kivéve Andrisnak és Ábrisnak... Van egy gyönyörű cseresznyefa. Ábris igaz, még nem beszél, most töltötte az egy évet, de úgy dönöttem, van elég idő.. Van elég idő, hogy ne kávézgatva nézegessem a fát, hanem elkezdjünk megtanulni számolni. Számolni a cseresznyefa virág szirmait... Azt gondolom, hogy nem tudjuk meddig, de ebben a helyzetben meg kell találni a szép dolgokat, ez viszont elég szép, úgyhogy vegyük valami hasznát is ennek a fának. Ha már, egyszerűen annyira közel van, s mégis oly távol, hogy egy nyanvadt cseresznyét még egyszer sem tudtam az ablakból, és  a teraszról lógva sem leszedni...

Na, úgyhogy számolunk szirmokat. Elég lenne tízig eljutni. De csak azért, hogy utána számoljunk vissza is, de akkor már a napokat, hogy mennyi van még hátra.

 


Share this post


Leave a comment

2 comments

  • wqQjFkADdhaeurt

    • OCJeiXmdPZsDf
  • fVHaFBpPjeYlQs

    • egdpMhfFSQVW