VVV Blog

Számomra a karantén nem új.

Koránt sem merül fel bennem a kérdés, hogy mikor eredhetek útnak, csuda sminkben, szép ruhában, esetleg melózni... Az anyák nagyobb átlaga ne is számoljon ilyesmivel, míg a gyerkőcöt nem küldi a család bölcsibe vagy óvodába. Nálunk csak az utóbbi jöhet szóba, így van még röpke, 2 évem. 

Az elmúlt pár hónapban, vagyis a téli időszakban, nem volt túl sok program a számunkra.

A kötelező pihi nagyon sok embernek jól jön, ha azt nézzük, mert csomó olyan dologra jut idő, amit a munka és a rohanó minden napok mellett, esélytelen megcsinálni.

Viszont, én még...

Na, a délelőtti melankóliámat inkább a hátam mögött hagyom és arra gondolok, hogy holnap reggel milyen jót fogok kávézni. 

Ugyanis, amióta szültem, tehát mindjárt egy éve, akkora becsben tartom azt a kávé nevű löttyöt, mintha aranytömbök sorakoznának a szekrényben. Előtte is bírtam, na de nem tudtam, hogy valójában mekkora forma az öreg és minden nap boldoggá tud tenni, akár többször is. Nem mondom, hogy az aranytömbnek nem örülnék jobban, de azt sem, hogy tudnék választani, ha előttem lenne mindkettő. Ez ugyanolyan, mint az, hogy ha kapnék 20 millió forintot, de onnantól kezdve, nem ehetem a tölött káposztát kenyérrel, inkább éhen...

Nem akarom melankólikusra venni a figurát, koránt sem erre van szüksége most a népnek, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem félek. Biztos nem én vagyok az egyetlen, akinek folyamatosan eszébe jut az az állapot, ami mindent megváltoztatott egy pillanat alatt. De muszáj lesz a jövő fele menekülni, amiben minden bizonnyal mindenki máshogy fogja élni a minden napjait.

Mind e közben, amikor a jövőre gondolok, ott lebeg egy hatalmas kérdés előttem. 

Megérte, a hatalmas önzőségünk? Hogy két évvel ezelőtt, megbeszéltük Andrissal, hogy gyereket szeretnénk? 

Amikor ránézek a kisfiamra, egy csodát látok, életem legnagyobb csodáját és azt érzem, hogy remélem, jó...

Kőkeményen gondolkozom azon, hogyan tudjak odafigyelni az étkezésre és mi lesz velem?

Na nem mondom, hogy ez a korona nem érdekel, sőt, persze jobban érdekelne, ha a fejemen lehetne pár smaragd és gyémánt kíséretében, de ezt félre téve, szerintem meg fogok hízni.

Úgyhogy arra gondoltam, hogy összerántom az embereket, inkább csajokat - tőlem lehetnek pasik is, hátha kell nekik majd egy pár VAVAVIN ruha -, akik úgy gondolkodnak, ahogy én. Vagy a VAVAVIN konfekció méret egyből M-ről fog indulni és XS és S szóba sem jön elég sokáig. Inkább az első...

Kellene egy challenge, ami csakis arra...

Igazából, töprengtem azon, hogyan lehetne valami olyasmit csinálni, készíteni, gyártatni, ami ebben a kritikus helyzetben még mondjuk az én részemről is generál bevételi forrást.

Lehet, azért nem jutott semmi olyan az eszembe, ami esetleg mérföldkő lehet az életemben, mert az utolsó centig egészen idáig, az összes pénzt vissza forgattam a vállalkozásba vagy magamra költöttem. Teljesen jó, hogy dolgozom, mindent megteremtek magamnak és azért éhen sem halnék, mindenkinek kell a saját lábán állnia. De nem igazán foglalkoztatott sok esetben az, hogy nekem hogyan kell létfenntartónak lennem. Talán, nem így lett volna a helyes, na mindegy, holtig tanul az ember, szerencse,...